"Azért kerültem intézetbe, mert nem hagytam, hogy molesztáljon az apám"

“Apu bent volt a börtönben. Anyuék azt ígérték, hogy ha hazamegyek és visszavonom a feljelentést, amit azért tettem ellene, mert molesztálni akart, akkor ők majd segítenek visszaszerezni a kislányomat a nevelőszülőtől.”

Ezt a 17 éves Móni meséli.

Festett hajú, vékony lány, akivel egy vidéki gyerekotthon emeletes ágyakkal teli szobájában beszélgettünk. Ő tavaly december óta lakik itt. Tizenöt volt, amikor kisbabája született, akkor már öt éve élt kapcsolatban a sráccal. A fiú még a szülés előtt lelépett.

Látszik rajta, örül, hogy elmondhatja, hogy került ide az otthonba. Hogy valaki kíváncsi rá.

Tízévesen már ő nevelte hat testvérét, gyakran volt, hogy nem volt mit enniük, ilyenkor az ismerősöktől kért a tesóinak.

“Apa molesztálni akart. És én feljelentettem. Tavaly májusban előzetesen letartóztatták. Akkor nevelőszülőhöz kerültem a kislányommal. Ott voltam májustól augusztusig.”

Móni nem szeretett ott lenni, ezért is szökött meg egyedül. Hazament, visszavonta a feljelentést apja ellen, de a szülei átverték. Az apja kijött a börtönből, Mónit a szökés miatt körözték. Kislánya ma is a nevelőszülőknél van.

“A deles busszal átmentem a kislányomhoz, mert tudtam, hogy a nevelőszülő felhívja majd a rendőrséget, amiért megszöktem, és akkor otthonba kerülök. Én akartam ezt, mert előtte való héten nagyon csúnyán megvert apa.”

Ez tavaly télen történt. Móni azóta egy lakásotthonban él, távol az otthonától. A gyerekek elhelyezésénél gyakran szempont, hogy megyén belül minél messzebb legyenek az eredeti családjuktól. A gyerekét havonta egyszer láthatja.

Nagyon részletesen mesél, a dátumokra pontosan emlékszik, olyan mintha sokadszorra mondana el egy betanult szövegkönyvet. Merev arccal, monotonon, tőmondatokban beszél.

“Ezek a dolgok nagyon megviseltek. Pánikrohamaim vannak, a szívem nagyon szokott fájni. Meg vesekövem is lett.”

A nagy, családi házra emlékeztető lakásotthonban Móni most két másik lánnyal lakik együtt. Nekik nagyon más a sorsuk. Ők azért kerültek be, mert súlyos konfliktusaik voltak a szüleikkel és “rossz társaságba keveredtek”. Többször elszöktek otthonról, majd “közös megegyezéssel” a gyerekotthonba kerültek.

Nem magyarázzák el, hogy mit jelent, egy ilyen "közös megegyezés".

Gyerekszoba ez is -  a nagykanizsai gyermekotthonból

Intézetben két gyerekkel

A 18 éves Niki is lakott lakásotthonban, de miután megszületett első gyereke, a nagykanizsai gyermekotthonba kellett költöznie. Ott speciális segítséget kap a csecsemőgondozóktól, egyedül nem nagyon bízzák rá a saját gyerekét. Az intézet egy 0-24 órás, játékokkal teli óvoda és napközi hatását kelti. Külön lakrész van kialakítva a tipegőknek, a csecsemőknek és a tizenéveseknek. A színes csizmák és játékok kedvességét csak a szabályok törik meg.

Hétköznap napi kettő, hétvégén négy óra kimenőjük van összesen, a fennmaradó időt az otthonban vagy az iskolában kell tölteniük. A nagyok havi 5130 forint zsebpénzt kapnak, azaz heti 1280 forintot költhetnek magukra, de bulizásról szó sem lehet.

“Mindkét fiam egy apától van, de ő feleslegesnek érezte, hogy bejárjon, és meglátogasson minket. Gábort [Niki 1 hónapos fia] még csak egyszer látta. Mindig talál kifogásokat. Azt megértem, ha suliba kell mennie vagy ha lekéste a vonatot, de amikor azt mondja, hogy rossz az idő és azért nem jön, akkor nagyon mérges vagyok. ”

Amikor a kapcsolatukról kérdezzük, bizonytalanul válaszol. Néha együtt vannak, de néha nem. Ezt mondja.

A lányanyákat nem csak a barátjuk hanyagolja el. Ahogy az előző otthonban élő Móni sem számíthatott az édesanyja segítségére, úgy Niki anyukája sem támogatta lánya döntését.

“Anya csak azt mondta, hogy vetessem el, vetessem el. De nekem csak a babák voltak fontosak."

Niki a kisbabáját szoptatja az otthonban.

Elveteti, hogy tanulhasson

Nikivel való interjúnkat hallgatja a 15 éves Dorina is, aki Niki mellett ül. A két lány teljes ellentéte egymásnak: míg Niki a gyerekeket választotta tanulás helyett, Dorina cukrásznak tanul és mindenképp be szeretné fejezni a sulit. A beszélgetés végére  kiderül, hogy

ezért még az abortuszt is vállalja. Most két hónapos terhes.

Dorina már 11 éve a kanizsai otthonban lakik, de amint 18 éves lesz, itt akarja hagyni az intézetet.

“Engem semmi nem köt ide”

- mondja. Pedig 13 éves húga is ott figyel mellettünk, aki csupán 2 éves volt, amikor bekerült az otthonba. A szép szőke testvérpár különböző okok miatt nem került ki nevelőszülőkhöz, pedig nagyon vágytak volna rá.

Senki se szeret bezárva élni

Ha minden körülmény adott is lenne, most már nehezen kerülnének nevelőszülőhöz. Idén januártól ugyanis új gyermekvédelmi törvény van érvényben, aszerint a 12 éven aluli gyerekeket kötelező nevelőszülőknél elhelyezni.

Nekik még nincs másol helyük.

"Hiába az új törvény, nagyon nehéz a kihelyezés. A nevelőszülők fel vannak töltve, nem tudnak több gyereket fogadni."

- mondja a nagykanizsai otthon egyik nevelője, Rózsa. A testvérek egybentartása is fontos. Sokszor nagy családokról van szó, sok a testvér, a nevelőszülő nem tudja mindet felvállalni, és ez is bonyolítja a helyzetet.
Az viszont jó, hogy a nevelőszülők idén januártól jóval több pénzt kapnak. Eddig 15 ezer járt egy gyerek neveléséért, most körülbelül 50 ezer, de két gyerekkel akár 70-75 ezer is havonta.

Nagyon sokan vágynak ki a gyerekotthonokból: Niki is és Dorina is nevelőszülőt szeretne, Móni viszont elmenekült tőle, amikor a gyerekével lehetett volna. Sokan vannak olyanok is, akik nem várnak a “szabadságra”, és inkább megszöknek az otthonból. Rózsa erről azt meséli, hogy

"a fiúk általában visszaszöknek a családjukhoz, de a lányok többsége a barátjához megy."

Cipelem a sorsomat

Az interjúkat a Generali a Biztonságért Alapítvány rendezvényén készítettük. Az alapítvány idén 12 gyermekotthonba visz el orvostanhallgatókat, hogy szexről és droghasználatról beszélgessenek az ott lakó tizenévesekkel.

Két délutánt töltöttünk a lányokkal két helyszínen, akik úgy beszéltek nekünk a saját tragikus életükről, mintha a kedvenc tárgyaikat sorolnák fel a suliban. Nem sírtak, amikor a szüleik által elkövetett erőszakról beszéltek, akkor sem, amikor a kisbabáikról vagy épp az abortuszukról volt szó.

Pedig van bennük bőven érzelem. Nagykanizsán a Generali meghívásában Caramel volt a sztárvendég aznap, amikor ott jártunk.  Az ő egyik dalában volt az a sor, hogy

"Cipelem a sorsomat, de néha nem bírom el."

Amikor ezt énekelte, szinte minden lány elsírta magát.

(A riportban szereplő lányok keresztnevét megváltoztattuk.)

Készítette: Balázs Júlia és Kóbor Andrea
Fotó: Papp Eszter

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.